a bolondság belülről fakad {yvonne & kendra}

yvonne

Kedves naplóm! Ma egy igazán különös napot zárhatok le két ok miatt is; egy: mert végre sikerült beilleszkednem a többiek közé bárminemű fennakadás nélkül és kettő: mert ma ünneplem a halálom, illetve Pufi, a plüss mackóm elvesztésének második évfordulóját. Születésem óta elválaszthatatlan társak voltuk Pufival és abban reménykedtem, hogy ez a halálom után sem fog megváltozni. Hogy az örök legelőkre tévedt lelkem vele együtt futhat végig a búzatáblában. Alig pár napos lehettem, amikor a bölcsőben mellém nyomták ezt a hihetetlenül bolyhos bocsot. Olyan volt a számomra, mint egy legjobb barátnő, nagyszerű titoktartó volt, végig kísért minden őrültségben, amit valaha is elterveztem és egyszer sem lépett félre a volt pasijaimmal. Egyszóval Ő volt minden idők legeslegjobb haverja. Aztán egy váratlan halál által végleg eltávolodtunk egymástól. Egyébként, mint azt már fent is említettem, sikerült elkezdenem az önmegvalósító programomat - legalábbis nagyon remélem. Oké, egy pár barát "begyűjtésével" még nem dől össze a világ, de azért ez is haladás, ha azt vesszük, miket tettem a múltban... vagy épp miket nem. A Földön megállás nélkül beszéltem, itt pedig egy láthatatlan világba kapaszkodva éltem a magam kis világát, katasztrófáktól és egyéb szörnyűségektől mentesen. Mára viszont háromszázhatvan fokos szöget vettem. Semmiből nem maradnék ki még akkor sem, ha bebörtönöznének. Na, de azt hiszem ennyi elég lesz mára, hisz' holnap elég mozgalmas nap elé nézek. Jobb éjt! Letéve a tollat, a naplómat a kezembe veszem és elrejtem a zöld huzatos párnám alá. Nem valami megfelelő hely egy ilyen fontos tárgy tárolására, de ha azt vesszük, mennyire alaposak is a szobalányok, megváltozik a véleményünk. Szinte minden kis zugot megmozgatnak például egy eldugott csokoládé megtalálásához, amit persze más féltve őrizget. Velem nem egyszer előfordult az ilyesmi, de végül is túléltem. Göndörödő hajtincseimet hátra dobtam és befeküdtem a pihe-puha ágyamba. Tizenegy órakor kevés lény szaladgál odakint, akikkel valamilyen úton-módon kapcsolatot lehetne teremteni, így e tájt a legeslegjobb megoldás az, ha nyugovóra térek. Átfordultam a bal oldalamról a jobb oldalamra, kipróbáltam hason s háton feküdni, összegömbölyödve és kinyújtózva, de nem sikerült álomba merülnöm. Ez mintha napról napra rosszabbodna. Nem is tudom, talán a magány marcangol fel, azonban köztudott, hogy az egyedüllét ellen a legjobb orvosság a plüss állatka. Legyen kicsi vagy nagy, szőrtelen vagy bolyhos, mind megfelel a szent cél érdekében. Ez mind szép és jó, csak az a helyzet, hogy ebben a szobában egyetlen maci sincs... Kikászálódva az ágyamból egyenesen az ajtóhoz igyekszek. Egyetlen egy percet sem tölthetek tovább itt addig, amíg nem szerzek valamelyik szomszédtól egy mackót. Három-négy métert téve előre fény szűrődik a látókörömbe, ami az egyik ajtó alól szivárgott ki. Remélem, itt sikerrel fogok járni. - gondolom és habozás nélkül kopogni kezdek. Mielőtt kijöttem volna a folyosóra, nem igazítottam meg a hajamat a tükörben, így mostanra biztosan egy hatalmas szénaboglyává változott, ami kiemeli az álmos szemeimet, de végül is ez ilyenkor senkit nem érdekel.