Iason Harries

Vendég

© credit
« HARRIES, IASON »

❝ A törvény csak test, de a lélek szabad. ❞

Spoiler:

→ YESTERDAY I DIED, TOMORROW'S BLEEDING

Tipikus ne légy ostoba, siess gyorsan, ne várakoztasd meg a meglepetéssel a lányt érzés fogott el. Olyannyira, hogy tennem kellett valamit. Már régen terveztem, hogy veszek neki egy eljegyzési gyűrűt és megkérem a kezét. Nem azért teszem, mert van egy közös gyerekünk és rá kényszerit, magam miatt teszem s, valójában tényleg komolyan gondolom az egészet. Szeretem őt, az eper szőke haját, a szemeit, amivel néha érthetetlenül néz rám, mert nem a megfelelő módon fejezem ki az érzéseimet, de ettől eltekintve ő úgy csodálatos, ahogy van. Semmit sem változtatnék rajta, még a személyiségén sem. Különben sajnáltam, amiért teljesen béna pasikat fogott ki, akik nem tudták mit jelent hűségesnek lenni, türtőztetni a férfivágyukat, ami kimondja, hogyha lehetőség van rá, akkor minden lyukba bedugják a farkukat a fajfenntartás érdekében. Én nem vagyok ilyen. Egyszer sem csaltam meg a barátnőimet, mert semmi értelme sincs. Különben sem szeretem a zajt, a veszekedéseket, de ha bántanak, akkor érthető, hogy bosszúálló vagyok. Ezért is hittem azt, hogy verekedni fogok Evangeline akkori barátjával, amikor kiderült cseppet sem olyan jó gyerek, mint amilyennek mutatja magát. Különben ez mindig így van, a jó arcú személyek általában gonosz lelket takarnak, és nem tudjuk, mikor bízhatunk meg bennük, mert bármikor felhasználják a csáberejüket valaki ellen, akivel nincsenek elkötelezve. Utálom a gerinctelenséget. Ezért vagyok most itt és figyelem, egyelőre csak a kirakatot. Azonban amint meglátom az igazit, ami még neki is tetszhet, bemegyek az ékszerboltba. Boldog vagyok, mérhetetlenül boldog és azt akarom, hogy Evangeline is az legyen. Tehát tennem kell valamit, ami boldoggá teszi őt és még engem is azzá tesz, ha látom őt mosolyogni. Szeretem. Azt akarom, hogy erről ő is tudomást szerezzen és ne csak szó legyen minden egyes mozdulatom. Éppen ezért… megakartam venni a gyűrűt, már le is beszéltem az eladóval és fizettem volna ki. A kezemben volt, éreztem, hogy elkezdődött a boldogságom felé vezető út, amikor egy csattanás mindent megváltoztatott. Már nem éreztem semmit, csak utólag azt a keserűséget, ami azután maradt meg bennem, hogy a testemnek úgy éreztem annyi. Sosem hittem abban, hogy az élet után vár rám egy másfajta folytatás. Egy olyan, ami kiábrándít és ugyanúgy, mondhatni ugyanolyan keserű érzést hagy maga után, mint akkor abban a pillanatban, amikor már nem éreztem a tenyeremben az eljegyzési gyűrűt. Ez lehetett a baj, az élethez való ragaszkodásom. A gyűlölet tartott tovább, ez volt az, ami mozgatott, erőt adott és hiú ábrándokban ringatott. Ha egyszer meghaltál nincs visszaút, kár hogy ehhez hónapoknak kellett eltelnie mire rájövők.

Vendég

Elfogadva!

Szia ^^
Tetszett nagyon ez a kis mesélős előtörténet. Nem azért, mert engem is említesz benne. hanem mert nagyon aranyos lett ^^ Nem fecsegek tovább, mert tudom ,hogy nem szereted, ha sokat beszélek.
A te csoportod a Vámpírok lesz. Nem a rossz vámpír, hanem a jó vámpír Very Happy

Foglald le arcodat, meg amit kell még, és mehetsz játszani Smile