NIGHTMARE CAROUSEL ! ALL CHOICES COMES WITH A PRICE
Úgy néz ki, hogy halott vagy. Arra számítottál, hogy az angyalok közé érkezel vagy, hogy egy örökkévalóságot fogsz eltölteni a Pokol mélységes bugyraiban? Nos, akár a Pokolban is lehetsz; de ehelyett Isten hozott a Purgatóriumban. Számodra egy átmenetnek tűnik a Pokol és a Mennyország között. Nem számít, hogy hogyan haltál meg, csak az, hogy egy kis ideig itt fogsz "élni". Központjában egy nagy ház áll, mely valójában egy központ, s a hátralévő időkre készít fel téged; amit vagy a Pokolban, vagy pedig a Mennyben fogsz eltölteni. Halálod után a cselekedeteid alapján vagy megjutalmaznak, vagy pedig elátkoznak. Van, hogy angyalszárnyakkal áldanak meg téged, de akár az is előfordulhat, hogy vérengző vérfarkas leszel. Nincs más dolgod, csak élvezd a Földöntúli életet és ismerkedj össze néhány idegennel.
- Ne légy hülye, Mary - rázza fejét barátnőm, ahogy már-már szalad utánam. De mint aki se lát, se hall. Most először kínálkozik alkalmam arra, hogy visszatérjek oda, ahonnan idekerültem. Hazudnék, ha azt mondanám, emlékszem bármire is a Purgatóriumban töltött időből. Lefoglalt az, hogy megemésszem mindazt, ami történt. De az idő telt, a dolgok a helyükre kerültek, én meg nem félve attól, hogy szárnyaim mutogassam, teljes pompámban haladok a hely felé, ahol minden kezdődött. Az emberek... az emberek sose fogják mindazt megérteni, ami történt velem, amíg ők maguk át nem élik azt, és nem is bánom. Egyedül az bánt, hogy nem vigasztalhatom meg őket, hogy nem mondhatom meg nekik, ne féljenek a haláltól, éljenek úgy, hogy utána minden tökéletes legyen, mert az lesz. Persze ott a másik véglet is. Van, hogy az életnyi szenvedés után, csak újabb vár rájuk, ami aztán tényleg örökké tart. Bár nekem nem tűnik úgy, hogy a pokol lényei valóban szenvednének, úgy látszik, ők maguk tökéletesen meg vannak elégedve azzal, mai nekik jutott. Azt viszont tudom, hogy nekem egy perc is köztük, kín szenvedés lenne. A fényhez szoktam, a békéhez, erre áhítoztam, mióta csak az eszem tudom, épp ezért nem értem meg azon társaim se, akik a bukást választják. Nem értem, mi készteti őket arra, hogy lemondjanak arról a pompáról, ami az övéké is lehet, sőt valaha volt is. Jó, bevallom, sok mindent nem értek még, de idővel... az idő tényleg segít, nem csak humbuk a szöveg, amit anno az öregek rágtak a számba. Az idő az, ami valóban átsegít minket mindenen.
Noha nem ismeretlen számomra a hely, mégis óvatosan lépkedek, tudva azt, hogy itt még nem csak a fény leendő lakói vernek tábort, így a démonok is szívesen töltik itt idejüket. Próbálok teljesen észrevétlen maradni, csak figyelni mindazt, ami körülvesz, mígnem a szemem megakad valakin. Csak lassan tudok pislogni, hisz félek attól, ha hosszabb időre behunyom a szemem, a látvány is odavész, pedig Istenemre mondom, hozzá hasonlóhoz még életemben nem volt szerencsém. Óvatosan rázom meg a fejem, nem kell Geniusnak lennem ahhoz, hogy kisvártatva rájöjjek, nem egy csapatban játszunk, s inkább a menekülést választom. Haladok tovább beljebb és beljebb, azt saccolva, kiket köszönthetek majd köztünk ott fent. Szószám: nem számoltam • Megjegyzések: lesz ez még jobb is, ígérem ^^ <3.
Kezdőlap 
Vas. Aug. 23, 2015 1:17 pm by Vendég